Miley Cyrus Utolsó dala
Miley Cyrus az elmúlt néhány évben vált közismertté minden idők egyik legnépszerűbb gyerekshow-ja, a Disney Hannah Montana-ja által, ám a fiatal, mindössze még csak 17 éves lány készen áll a változásra. A Montana négy sikeres szezonon keresztül szegezte a képernyő elé a nézőket, de Miley immár olyan érettebb projektekben teszi próbára magát, mint amilyen például Az utolsó dal című film.

Miley Cyrus élete első drámai szerepét a Nicholas Sparks (Kedves John) regényéből készült filmben kapta. A szerző-forgatókönyvíró romantikus drámákkal szerzett magának nevet, amelyek mind, a szerelmet és a szeretetet körüljáró témákkal foglalkoznak. Cyrus-nak Az utolsó dal kapcsán ki kellett találnia, hogyan játssza el a jókislányból rosszá váló 18 éves Ronnie Miller szerepét, aki egy chipet visel a vállában, és szerepel a bűnügyi nyilvántartásban is. Miley Cyrus tehát messze jár már a Disney csatornától, és ahogyan az a screencrave.com honlapjának adott interjújában kiderül, készen áll arra, hogy eldobja a szőke parókát, és egy felnőttebb, komoly színésznővé váljon. A kérdés csupán az, valóban sikerül-e kiszakadnia a régi megszokásokból?
Az utolsó dal
megjelenése után immár sok néző teljesen más megvilágításban láthatja őt. Ugyan nincs semmi nyíltan pikáns, vagy X kategóriás dolog a filmben, ám a Disney szabványaitól igencsak eltér (a filmben az a szó is elhangzik, hogy "ribanc”). De az is vezetett Miley Cyrus döntéséhez, hogy több felnőtt szerepet szeretne játszani, hogy kitörhessen végre a gyereksztár imidzséből.
Az elmúlt öt év során, amíg a Hannah Montana-t forgattam, mindenki megmondta, hogy mit tegyek, most azonban minden rajtam múlik: hogy mit gondolok, és hogy mi a helyes a karrierem szempontjából. Bizonyos tekintetben vigyáznom kell arra, nehogy elfelejtsem, ki is vagyok. Még mindig azt akarom, hogy megtudják, ki vagyok; szeretném gyarapítani a közönségemet, és továbbra is csinálni, amit szeretek, és új kihívások elé állítani magam, nehogy ugyanaz a személy legyek újra és újra.

Az említett új kihívásokat szem előtt tartva karaktere, Veronica Miller, más néven "Ronnie” valóságos lázadó a szó minden értelmében. Ezért Cyrus-nak a kamera előtti szokásos viselkedését gyorsan át kellett formálnia.
Egy kis időre száműznöm kellett minden fenntartásomat. Az összes szeszélyemet, amiket felvettem a tavalyi évben, és a képernyőn is alkalmaztam, el kellett dobnom, és jó móka volt, hogy amikor elmentem dolgozni, nem kellett mindenhez annyira ragaszkodnom, ami a forgatókönyv oldalain volt. Úgy éreztem, hogy Julianne (Julie Anne Robinson, a rendező) sok szabadságot adott, hogy hozzáadhassuk a saját dolgainkat. Ha valami miatt nem éreztük jól magunkat, vagy ha azt mondtuk: "Nem hiszem, hogy ez helyes", vagy akármi, ami történt a beállítással, vagy az, amit viseltünk, illetve nem tetszett, ahogy kinéztünk, szólhattunk miatta. Úgy éreztem, igazán bevontak a munkába, úgy gondolom, hogy megkönnyítette, hogy nem mindig kellett az oldalt néznem, és pontosan azt tennem, ami rajta volt.
Mindketten, Cyrus és a karaktere is fiatal felnőttek, akik megpróbálják kitalálni, mit kezdjenek az életükkel, amikor több út is nyitva áll előttük. A színésznő megvitatta, hogy milyen hasonlóságokat talált közte és Ronnie között.
Örültem, hogy kaptam egy kis részt a film zenéjében. Nem szerettem volna feltétlenül énekelni, tudod, mindenki azt mondja: "adjunk neki egy énekes szerepet." Nem feltétlenül akartam csinálni, nem akarok mindig erre támaszkodni, de az tény, hogy nagyon kötődöm a zenéhez, és az állatok között is mindig nagyon szerettem lenni. Ezek azok a dolgok, amik a részeimmé váltak, és tudod, ez a karakter annyira más. De azt hiszem, a zene volt talán a legfontosabb dolog az életemben.

Miley sokat tanult a színészet technikájáról a rendezőtől, Julie Anne Robinson-tól, aki segített neki rádöbbenni, hogy a színészet több, mint felszíni munka. Ő segítette át Cyrus-t az érzelmi jeleneteken a filmben, amelyek sok könnyet és hisztit kívántak tőle, mert nem akarta, hogy hamisaknak tűnjenek.
Ez volt az első filmem, az első dolog, amit csináltam. Tudod, van egy szomorú jelenet benne: én csak azt gondoltam, hogy "oké, a karakterem sírni fog, és ezt fogom tenni”, és tudod, 40 percig nem lehet, hogy csak sírjon, kell valamilyen dimenzió, és azt hiszem, ez volt a legnagyobb dolog, amit megtanultam. Ennél mélyebbre kell menned, és neked kell megvalósítani azt, hogy milyen legyen egy másfél órás filmben. Nem csak egyfajta érzelmet szeretnél látni, látni akarod, ahogy túljut az egészen, hogy összeszedi minden erejét, minden kitartását, és ez volt a legnagyobb dolog. Azt hiszem, ez volt az oka, hogy tartottam Nicholas Sparks-tól, amikor bekerültem a szereposztásba, mert nem volt ilyenfajta tapasztalatom, de Julianne nagyon kedves volt és mindenben segített.
A szomorúság mellett Cyrus-nak intenzív kapcsolatot kellett létesítenie a képernyőn a film másik csillagával, Liam Hemsworth-szel. A fiatal ausztrál színész első férfi főszerepét játssza mellette, és Cyrus beszélt a sok ellentmondásról kettejük között, míg azon dolgoztak, hogy a karakterek között működjön a vonzalom.
Kicsit ideges voltam amiatt, hogy milyen magas, olyan volt, mintha több almás ládán kellene állnom, hogy felérjem, és ez kicsit ijesztő volt, bár általában én szoktam másokra ijesztően hatni. Julianne azt mondta: "Tudod, sokat dolgozik Ausztráliában, nagyszerű lesz, olyanok lesztek, mint..." Azt gondoltam, jó. Szóval jó lesz vele játszani, ez az első filmem, amin együtt dolgozunk, szóval elég ideges voltam, mielőtt találkoztunk, meg minden. Kinyitotta az ajtót, és arra gondoltam: "Kinyitotta előttem az ajtót, ami jó volt. Megkapta a szerepet.”, és akkor jött Julianne, és azt mondta, hogy “Először tartsunk egy közös olvasópróbát”. Arra gondoltam, hogy "Ez engem nem érdekel”. De mindenki nagyon kedves volt, nem akartam, hogy én legyek, aki meghozza a végleges döntést, mert akkor szörnyen sült volna el a dolog, nem akartam tönkretenni az egészet, de végül is az egész csodálatosan végződött.

Az utolsó dalban Ronnie-nak szembe kell néznie a fejlődéssel és a széthullással, amely számos kapcsolatát érinti, beleértve a szüleivel és a legjobb barátjával való kapcsolatát is. A nap végén Cyrus úgy vélte, hogy karaktere végül megtalálja a boldogságot, legyőzi a problémáit, és sikerül a szeretteivel való kapcsolatait rendeznie, annak ellenére, amilyen állapotba ezek a kapcsolatok kerültek.
Jó, ha van valakid, akire támaszkodhatsz, azt hiszem, ez az oka annak, hogy ő olyan szomorú - ha magányosan élsz, úgy érzed, nem tudsz semmit sem elérni, nem vagy elég jó semmihez. Azt hiszem, amikor Will-re vagy az apjára és az új barátaira támaszkodhat, az óriási hitet ad neki.
A színészet mellett a zene is nagy szerepet tölt be Cyrus karrierjében. Véletlenül nagy szerepet játszik ebben a filmben is, elég, ha csak a címre gondolunk. Bár Cyrus remekül ad elő és énekel, zongoraórákat kellett vennie, mint mindenki másnak, de gyorsabban tanulta meg a billentyűket használni, mint hitte volna.
Julianne-nel az volt a kedvenc jelenetem, amikor azt mondtam, hogy "Ez olyan nehéz, hogy két teljes órát kellett vennem", és ő erre azt felelte: "Két óra alatt megtanultad?", mire én: "Tudtam, hogy nagyon nehéz", és erre ő azt mondta: "Hú, ez nagyon sok embernek sokkal tovább tartott!". Azt hiszem, már megszoktam, hogy hangszeren játszom, és úgy látszik, nem rémiszt meg annyira, ha az elején nem megy túl jól a játék. Egyre jobb és jobb lettem, és a film végén, azt hiszem, már igazán jól szólt a dal. Greg Kinnear nem vett órákat, és nem gyakorolt. Ez nagyon rossz volt.
Hát igen, ha másik karriert választ, és teljes munkaidős zenész akar lenni...
Éppen most fejezem be a lemezem! A nyár vége felé kerül a boltokba, és nagyon izgatott vagyok, mert úgy érzem, tudod, a film elkészítése afféle teszt volt a számomra, hogy tudjam, mit akarok igazán csinálni. Szeretek filmeket csinálni, és ez az, amit folytatni szeretnék. Nem úgy értem, hogy nem szeretem a zenét, szeretem a zenét, jó lenne, ha minden filmnek lenne zenei része, szeretném, de úgy érzem, ettől most el kell távolodnom egy időre. Az csak egy dolog, egy biztos tartalékot is szeretnék, és nem akarom, hogy mindig visszaessek, de most úgy érzem, hogy a zeneipar annyira kiagyalt, és jelenleg nagyon sok benne a politika is. Úgy érzem, ha az emberek lépnének, és azt mondanák: "nem fogunk többé így dolgozni”, és többet foglalkoznának a művészettel, mint a politikával, úgy érzem, hogy újra tisztelnék a zenét.

Ahogy a sorozat a vége felé közeledik, Cyrus azt szeretné, ha a Hannah Montana egyre ütősebbé válna, amit a rajongók értékelnének és élveznének.
Ez érdekes, hogy elhagyom az én "biztonsági takaró”-mat, és nagyon izgalmas is az, hogy egyre nagyobb részt vállalhatok ebben a filmben, ami megerősít abban, hogy még több filmet akarjak csinálni. És igen, ott lesz... tudod, az évadnak szüksége volt egy rendes befejezésre, és úgy érzem a sorozatunk is megérdemel egy rendes befejezést. Ez egy hatalmas dolog sok gyerek életében, és azt hiszem, tudod, nem akarom, hogy mindenféle ismétléseket mutassunk nekik; egy valódi és tiszteletteljes véget érdemelnek, és ez az, amit az egész csodálatos utazás megérdemel. Volt egy határozott kezdete, és egy határozott végre van szüksége.
De mi a helyzet a parókával? Fogunk még a Hannah Montana parókában látni?
Nem. A Hannah Montana parókának vége. Többet nem fogom viselni. Ebben az utolsó epizódban vagy egy múzeumba kerül, vagy elégetjük, vagy valami ilyesmi, nem tudom többé feltenni. |